Eseménynaptár

HELYI TANÁCS

ÖNKORMÁNYZAT

schengen II.

Schengen II.







  • « BEMUTATKOZÁS 
  • Nagyjaink

  • Kriza János

    (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.)
    néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

    A neves gyűjtő és nyelvjáráskutató 1811. június 28-án született Nagyajtán. Torockón (1820-ban az algimnáziumba került), Székelykeresztúron (a felsőbb osztályokat 1825-től), Kolozsvárott (1829-től) tanult. Ugyanott végezte 1833-ban a bölcseletet és teológiát. 1833–35-ig akkori szokás szerint a jogot is hallgatta. 1835-től kolozsvári unitárius egyház lelkészévé, de hittudományi képzettségének befejezése végett két évre külföldi tanulmányútra küldték Berlinben, ahol bölcseleti és hittani ismereteit gyarapította, ezek mellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott.

    Kriza János már kisdiák korában írogatott magyar és latin nyelvű verseket, kolozsvári kollégiumi éveiben az önképzőkör egyik vezetője volt. Friss népies hangú költeményei a Reményben, az Atheneumban, a Nemzeti Társalkodóban, a Vasárnapi Újságban, de külön kötetben is megjelentek. Bővebben...
  • Bihari József

    (Nagyajta, 1901. január 14. – Budapest, 1981. február 25.)
    Kossuth-díjas színművész

    A nagyajtai születésű Bihari József pályáját vasúti tisztviselőként kezdte Erdélyben, Magyarországra települése után munkásként, majd könyvelőként dolgozott. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját 1928-ban végezte el, melyet követően a Művész Színház tagjaként a társulattal beutazta az országot. Ez a társulat Szentiványi Béla vezetésével irodalmi értékű műveket mutatott be a vidéki közönségnek (Ibsen, Pirandello, Goethe stb.). 1935-ben a Vígszínház szerződtette, amelynek 1945-ig a tagja, akkor átszerződött a budapesti Nemzeti Színházba, amelynek 1965-ben történt nyugdíjazásáig aktív tagja maradt. Ezután már csak ritkán lépett föl. Művészetének jellemzői: az egyszerűség, megfontoltság, a szenvedélyek belső izzása, a megjelenítő erő és a művészi hitelesség. Keserű iróniája és fanyar humora kiválóan érvényesült a színpadon. Erdélyből tiszta, szép és ízes színpadi beszédet hozott. Egyszerű származású figurákat, népies epizódszerepeket alakított, amely szerepeket nem is alakította, hanem teljességgel átélte. Átható tekintetével, metakommunikációjával szavakba nem önthető belső konfliktusokat érzékeltetett. Bővebben...
  • Cserey Mihály

    (1668-1756)

    Csíkrákoson született 1668-ban, de nevét nagyajtai előnévvel írta. Apja, Cserey János a Béldi-féle mozgalom való részesség miatt hét évig volt Fogarason bebörtönözve. Cserey Mihály a székelyudvarhelyi kollégiumban végezte tanulmányait. Ezt követően I. Apafi Mihály kancellárjának, a nagyhatalmú Teleki Mihálynak volt apródja. Amikor Teleki 1690-ben a zernyesti csatában elesett, Cserey Mihály Brassóba ment és egy évig kitartott Thököly Imre mellett, számkivetésében is. Azután visszament Erdélybe és Lipót császár hűségére állt; Gavriani ezredesnek, majd Apor Istvánnak, aki a nagybátyja volt, lett a titkára. 1697-ben feleségül vette Kun Ilonát és Nagyajtán, majd egy ideig Görgényben lakott. Amikor ezt a kurucok bevették, Brassóba menekült. Itt kezdte el írni történelmi munkáját. Rákóczi hívei, mint császárhű embert kifosztották és családostul fogságba vették. Bővebben...
  • Cserey Farkas

    (Nagyajta 1719 – Bécs, 1782. december 9.)
    bölcselettudor, udvari tanácsos és előadó

    Cserey Elek táblai ülnök testvére. Kolozsváron tanult a tudós jezsuita Kaprinai felügyelete alatt , tanulmányait 1742-ben fejezte be. Korának egyik legműveltebb férfia, a hivatali pályán az erdélyi kancelláriánál 1761-ben udvari tanácsossá és referendáriussá emelkedett Bécsben. 1777-ben Mária Terézia királynőtől, ki az erdélyi ügyekben mindig kikérte tanácsát, a krasznai, tasnádi és zilahi uradalmakat kapta. Bővebben...
  • Nagyajtai Kovács István

    (Nagyajta, 1799. május 2. - 1872. január 14.)
    történetíró, műfordító, főtörvényszéki tanácsos, a magyar tudományos akadémia levelező és a történelmi társulat alapító tagja

    Tanulmányait a székelykeresztúri algimnáziumban kezdte, majd 1817-ben az unitáriusok kolozsvári főkollégiumába került, a jogot a kolozsvári lyceumban végezte. 1823-től a kormányszéknél mint tiszteletbeli írnok tevékenykedett, ekkor kezdte meg a 16. és 17. század latin krónikásait, évkönyvíróit, a magyar történeti műveket, naplókat és historiákat gyűjteni és másolni. Gróf Lázár megbízásából elkészítette az 1810. és 1811. kolozsvári országgyűlések mutató-tábláját, melyet 1833-ban ki is nyomtattak. Sokféle elfoglaltsága mint, csekély üres idejét a tudománynak és az irodalomnak szentelte. A Magyar Tudományos Akadémia a történettudományi osztály levelező tagja volt. Az összes levelezését, jegyzeteit, gazdag könyvtárát a kolozsvári unitárius főiskolának hagyományozta. Bővebben...
  • Molnos Dávid

    (Nagyajta, 1778 – Kolozsvár, 1836. augusztus 16.)
    író, tanár, történelmi forráskutató

    A paraszti családból származó Molnos Dávid középiskolai tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, a jogi tanulmányokat ugyancsak Kolozsváron a királyi líceumban. 1802-ben P. Horváth Ferenc és P. Horváth Miklós költségén külföldre utazott, Bécsben és Jénában folytatta tanulmányait. 1805-ben a kolozsvári unitárius kollégium tanárának választották, ahol 31 évig történelmet, földrajzot és kronológiát tanított, közben 1812-től húsz évig rektora is az intézménynek. 1832-ben az erdélyi unitárius eklézsia főjegyzője, a császári királyi könyvvizsgáló bizottság tagja és a papi vizsgáló bizottság elnöki tisztségét is betöltötte. 1836. aug. 16-án kolerában halt meg Kolozsváron. Bővebben...
  • Moyses Frigyes

    (Nagyajta, 1931. január 15. – Kőhalom, 1987. június 11.)
    sporttörténész, sportstatisztikus, jó karikaturista

    Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte 1950-ben, majd banktisztviselő volt Kőhalomban. A futball világtörténetét akarta megírni, ezért Montevideótól Reykjavíkig, Londontól Tokióig és Melbourne-ig levelezett, köztük olyan világnagyságokkal, mint Sir Stanley Rous vagy V. Pozzó és gyűjtötte az adatokat. Nagy tervéből csak két kötet látott napvilágot: Turneele olimpice de fotbal, 1908–1968 (ötven saját karikatúrájával, 1968) és Campionatele mondiale de fotbal, 1930–1974 (1975). Számos sportstatisztikai és sporttörténeti cikket közölt szaklapokban, évkönyvekben, román és magyar heti- és napilapokban. Bővebben...
  • Moyses Márton

    (Sepsiszentgyörgy, 1941. április 20. – Barót, 1970. május 13.)
    költő, a kommunista diktatúra mártírja

    Baróti diákként 1956-ban, a magyarországi forradalom idején, három társával megpróbált átjutni Magyarországra, de eltévedtek és így kénytelenek voltak visszafordulni. Vizsgálati fogságba került, majd más iskolába, Marosvásárhelyre kényszerítették, ahol dr. Kincses Előd osztálytársa lett. 1960. november 22-én letartóztatták „Holnap forradalom lesz”, „Vörös és fekete reakció” és „Beszélgetés a halállal” című verseiért – a kolozsvári tudományegyetem első éves magyar irodalom szakos hallgatóját a szekuritáté emberei megrémült évfolyamtársai mellől, a tanteremből vitték el – és a Szokolay-féle perben hétévi börtönbüntetést kapott. A börtönben, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, egy cérnadarabbal levágta saját nyelvét. Szabadulásával a megaláztatások nem értek véget. Bővebben...
  • Dr. Nyiredi Géza

    (Nagyajta, 1861 – Kolozsvár, 1914)
    kémikus, tanár, tankönyvíró

    Tanulmányait Kolozsváron végezte. 1888-től a kolozsvári egyetem gyógyszergyakornoki tanfolyamának vezetője, 1890-től 25 éven át az unitárius gimnázium tanára. Értékes kémiai szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Fő művei: Gyógyszerismeret (Issekutz Hugóval és Jakabházy Zsigmondal – Kolozsvár 1895), Titrimetria (Kolozsvár, 1905), Szerves kémia (Kolozsvár 1908). Bővebben...
  • Péter Géza

    (1911-1944)

    Néptanító, költő és szakíró volt. Pipacsok nyílnak című verseskötete 1943-ban jelent meg Pécsen. 1940-43 között iskolafelügyelőként és tankönyvíróként működött. 1943-ban kivezényelték a frontra, ahol tűzvonalban küzdött, mint zászlós 1944. február 24- én bekövetkezett haláláig. A kormányzó Post mortem hadnagyi és tiszti vaskereszttel tüntette ki. Bajtársai a családdal hosszú ideig leveleztek, hazahozták fronton írt leveleit, verseit, legféltettebb személyes dolgait. Bővebben...
  • Bara István

    (Nagyajta, 1805 – 1865)
    természettudós

    A nagyajtai Bara István Pesten szerezte meg az orvosi diplomát. Pályája során a növények fejlődéselméletével foglalkozott, a komoly természettudományos kutatómunka mellett Pest vármegye főorvosi tisztét is ellátta. Bővebben...
  • Nagyajtáról származottak

    A faluhoz kötődő és itt született jelesek között említjük Ajtai Józsefet, XVIII. századi fazekasmestert, aki a gernyeszegi Teleki kastély remekművű kályháit készítette. Itt született a költő Finta Zoltán (1896-1947), Dévai Márton (XVIII.sz.) neves hétfalusi és apácai iskolamester, Zathureczky Kálmán (1874-1944) aki főszolgabíró, a református egyház és a Székely Mikó Kollégium főgondnoka, a helybeli polgári olvasóegylet elnöke volt. Bővebben...