Eseménynaptár

HELYI TANÁCS

ÖNKORMÁNYZAT

schengen II.

Schengen II.







  • « KÖZÉPAJTA 
  • Középajta nagyjai

    Benkő József

    (Bardóc, 1740. december 20. - Középajta , 1814. december 28.)
    református lelkész, teológus, történetíró, botanikus, nyelvész.

    Fő műve, a korabeli Erdély leírása, a művelődéstörténet, néprajztudomány és családtörténet máig használt munkája. Botanikusként első volt, aki alkalmazta Linné kettős nevezéktanát magyar nyelven. Ő volt az első, aki rendszerbe foglalta a magyar nyelv jövevényszavait, új szavakat alkotott a székely tájszavakból.

    Benkő József ősi székely nemes családból származott, mely Árkosról telepedett Középajtára.

    Szülei Benkő Mihály és Hermányi Dienes Judit voltak. Tanulmányait Nagybaconban, és Székelyudvarhelyen kezdte, majd 1758-tól a nagyenyedi főiskolán végezte. Diák korában jelent meg első műve, a Bononiai mese.

    1767. április 24-től, apja utódaként Középajtán református lelkészként szolgált.1768-ban családot alapított, feleségül vette Fülei Csoók Máriát, házasságukból nyolc gyermek született.

    A papi hivatás mellett botanikával foglalkozott, birtokán füvészkertet létesített, gyűjtötte az anyagot Erdély leírásához, ezért beutazta a tartomány nagy részét, széleskörű levelezést folytatott. 1774-ben írta meg Erdély barlangjairól szóló művét, amelynek alapján 1781-ben a Haarlemi Tudós Társaság tagjává választotta. Székelyföldi hírekkel látta el a pozsonyi Magyar Hírmondót, és a Magyar Kurírt.

    Művei jelentek meg nyomtatásban, de sok műve kézirat maradt, ezek közül több elveszett.

    1787-től székelyudvarhelyi kollégiumban tanított szónoklattant, teológiát, történelmet, földrajzot, természetismeretet, illetve héber és görög nyelvet.1789-ben visszavonult középajtai birtokára.1793-ban Köpecre hívták meg lelkésznek. Kitüntetésben részesült a bécsi kormányzat részéről az ecetfa hasznosítására tett javaslata miatt. Húsz arany súlyú emlékérmet kapott. Orbán Balázs ezt írja: Ez volt az egyetlen jutalom, melyben ezen, életét közhasznú munkálatnak szentelt férfi részesült.1798-ban újra Középajtára költözött, de nem szűnt meg tevékenysége.1805-től gyógyfüvek árusításából tartotta fenn magát. Különböző vallásúak összeesketéséért 1813-ban életfogytiglani fogságra ítélték, korán bekövetkezett halála (1814.december 28.) mentette meg e méltatlanságtól.

    Kazinczy Ferenc így vall róla az Erdélyi levelekben: Ő az, akit Erdélyt illető munkái miatt, s Patriotizmusára nézve is talán legelsőben tiszteltem az Erdélyiek között. Akik őt ismerték, tisztelettel szólnak felőle, s nagy dicsérete neki, hogy lelke sugallása ellen sohasem szól róla, vagy soha nem úgy, hogy lelkesebb olvasóit megtéveszthesse. Vég esztendei szomorúak valának, de dicsősége nagy láng lobbanásától aludt el.

    Péterfi Sándor

    (1824—1909) 1848-as honvéd százados.


    Ajtai Szabó András

    (Középajta, 1690 - 1733, Szásznádas) Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden tanult, külföldön szerzett orvosi oklevelet. Hazatérése után orvosként működött.


    Farczádi Józsa János

    (Farczád, 1761 – 1820, Középajta) 1794- től Középajtán volt lelkész. Ábécé-és olvasókönyveket jelentetett meg, melyeket a székelyföldi iskolákban sokáig használtak.


    Dr. Polonkay Tivadar

    (1888 – 1940) 1926-tól lelkész Középajtán. Országgyűlési képviselő, a jogtudományok doktora.


    Ferenczi János

    (Középajta, 1789. március 22. - 1868. április 25. Dálnok) Lelkész, néprajzi író, szabadságharcos, 1859- ben megalapította a Székely Mikó Kollégium könyvtárát.


    Barabás Endre

    (Középajta, 1870. március 5. - 1945. május 28. Budapest)

    Tanár, újságíró. Tanár, illetve igazgató Marosvásárhelyen, Székelykeresztúron, Kolozsváron, Déván. 1919- ben a román hatóságok letartóztatták, majd kiutasították az országból. Budapesten élt, először a minisztérium sajtócenzúrájának, a Bocskai Társaságnak, majd a Népies irodalmi Társaságnak. A fővárosban tanuló erdélyi fiatalok számára gyámszülő társaságokat és gondviselő társaságokat hozott létre.


    Gyenge Imre

    (Középajta, 1938 - 1986 Nagyszeben) Szobrászművész, a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti főiskolán végzett 1964-ben. Tagja a hazai Képzőművészeti Szövetségnek.


    Pusztai Péter

    ( Szárazajta – 1947. január 21. )

    – Grafikus, fotóművész –

    Tanulmányait a bukaresti Képzőművészeti Akadémia grafika szakán végezte. 1974-től 1981-ig a Kriterion Könyvkiadó külső munkatársaként és az Ifjúmunkás grafikai szerkesztőjeként dolgozott.
    1981 óta Kanadában él. 2009. január 22.-én vette át az Egyetemes Kultúra Lovagja címet képzőművészeti tevékenységéért Budapesten.