Eseménynaptár

HELYI TANÁCS

ÖNKORMÁNYZAT

schengen II.

Schengen II.







  • « EGYHÁZI ÉLET 
  • Református egyház

    A NAGYAJTAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGRŐL

    Az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó, Erdővidéki Református Egyházmegye egyik legkisebb egyházközsége a Nagyajtai Református Egyházközség. Az évszázadok során ez a gyülekezet éppen úgy megküzdött  a fennmaradásért, mint bármelyik kicsi egyházközség.

    Történelmi áttekintés

    Biztos adatok hiányában teljes pontossággal nem állapítható meg, hogy Nagyajta lakói mikor ismerkedtek meg a reformációval, mikor szakadtak el a római egyháztól, s melyik évben alakult meg itt a református egyház. Benkő József, a középajtai református egyházközség egykori lelkésze a „Filius Posthumus” című kéziratban megmaradt művében írja, hogy Háromszék és Erdővidék reformációja Hontér János útján történt az 1543-i kolozsvári gyűlés után, melyre Hontért is megidézték, és rohamosan terjedt itt a reformáció. Szerinte „civitas 1536-tól 1550-ig lett ezen a vidéken a reformatis”, de sok idő telt el, míg „némely falukban a népet rávehették, hogy a pápistaságnak maradványaiból kivetkeznének”.[1] Eszerint 1550-ig Nagyajta lakói is a lutheri reformáció hívei lehettek. Nem sokkal ezután,  1557 és 1558-ban a magyarok és székelyek legnagyobb része a Kálvin tanát fogadta el, s a két irány kettészakadásakor, az 1563-i Tordai Országgyűlés és az 1564-i Enyedi Zsinat határozatainak hatása alatt kálvini alapon álló külön egyházzá alakultak.

    Tekintettel arra, hogy az egyházközség XVI-XVII. századi történetére vonatkozóan semmi írott emlék nincs, hallgatva kell elhaladnunk e kor felett, csupán annyit említve meg, hogy amint a későbbi kor történetének adataiból látható a János Zsigmond fejedelem védelme alatt terjedő unitárizmus könnyen hódított, megapasztva a reformátusok számát. Az „új hit” hódításának pergőtüzében a református egyház csak az itt lakó patrónus földesurak pártfogása és segítsége mellett tengődhetett és maradhatott fenn.

    A legelső írott adat az 1690-es esztendőre vet halvány fényt. Nevezett évre vonatkozik id. Cserei Mihály feljegyzése, mely szerint „nagyajtai idősebb Bodosi István uram testamentaliter legált volt a nagyajtai reformata ecclésiának in anno 1690 dic 19. febr. hatvan magyar forintokat”. Hogy ebben az időben a reformátusok rendes anyaegyházat alkottak, bizonyítja Benkő József „Filius Posthumus”-ában található feljegyzése, mely szerint 1691-ben az egyházközségnek lelkésze volt Ajtai Márton.

    Az 1718-ban Marosvásárhelyen tartott generális Synodus Bölönhöz csatolta, mert az egyházközség képtelen volt prédikátort fenntartani, nem lévén sem templom, sem parókia. Néhány év múlva, 1726-ban újra önállóvá lesz, külön lelkészt fenntartva, és nagy szegénységgel küzdve megőrzi anyaegyház jellegét 1875-ig. Ekkor saját kérésére felsőbb egyházi hatósági rendelettel ideiglenesen újra Bölönhöz csatoltatott. Ezen  állapot tartott 1901-ig, mikor az addig gyűjtött anyagi erejének felhasználásával s az 1898. évi XIV. törvénycikk alapján nyert fizetés-kiegészítési összeg segítségével lelkészi állását újjászervezte, s az 1901. február hó 11. napján  tartott választó közgyűlésen a hívek egyhangú meghívása folytán Sándor András lelkésszel be is töltötte. Így az egyházközség önálló anyaegyház jellegét újra visszanyerte remélve, hogy a hívek buzgósága és más támogatások mellett ezt meg is tudja tartani.

    A negyvenes esztendők végétől megkezdődik a kommunista rezsim ingatlanfosztó politikája, mely kihatással van a kevés létszámú református gyülekezet anyagi helyzetére. Elvétetnek a meglévő földingatlanok és egyre inkább, fizetésképtelenné válik az egyházközség. Ezzel az áldatlan állapottal találkozik az1967-ben tartott Generális Vizitáció is. A lelkipásztor miután nyugdíjba vonul (1970) az anyaegyház jelleg még fenntartatott, de egy szűk évtized időtartamban négy ifjú lelkipásztora és két beszolgálója volt a gyülekezetnek, mindannyian rövid ideig, akik ahogy tehették anyagilag megalapozottabb egyházközségekbe távoztak.

    Ennek tudható be, hogy az 1979.  január 1-én kelt közgyűlési jegyzőkönyvben ez áll: „Az elnöklő lelkipásztor ismerteti a Nt. Esperesi Hivatal 816/1978 sz. leiratát, mely felkéri a beszolgáló lelkipásztort közgyűlés tartására abban a tárgyban, hogy Nagyajta-Bölön és Miklósvár összevonására nézve hozzon határozatot. Felolvassa a bölöni persbitérium 1977. szeptember 25-én felvett presbiteri jegyzőkönyvét, melyben állást foglal az összevonás mellett, csak elveszítette anyaegyház jellegét, amit úgy próbáltak kompenzálni, hogy önerőből megjavították és korszerűsítették a lelkészi lakást, s már a ’80-as évek második felében  az anyaegyház lelkészei lakóhelyül Nagyajtát választották. A gyülekezet élniakarását szűkös anyagi keretei között, a tudatos megmaradásért folytatott harc jellemzi.

    1979. április 1-től  a beszolgálást Bedő Dávid bölöni lelkipásztor végzi. Presbiteri- és közgyűlések sorozata után 1980. május 14-én kelt tájékoztatás szerint a gyülekezet anyaegyházközség jellegét elveszítette, és mint leányegyházközség, Bölönhöz csatoltatott. Leányegyház jellege 1998. június 1-ig tartott, melyet megelőző három hónapban az egyházközség presbitériuma és közgyűlése jegyzőkönyvi határozatban kérte az egyházközség anyásítását. Az egyházközség a Nt. Esperesi Hivatal által kibocsátott 91/1998. sz. leiratából értesült, hogy a Ft. Egyházkerületi Közgyűlés jóváhagyta Nagyajta egyházközség anyásítását, és egyben elrendeli a Kánon II. Főrész 18. §-a alapján a lelkészi állás betöltését. A Ft. püspök úr 1998. szeptember 1-i hatállyal nevezi ki a jelenlegi lelkészt. Az átadás-átvétel után a gyülekezet kifejezi reményét afelől, hogy a sok esztendős csalódások után az ifjú lelkész huzamosabb ideig pásztorolja őket, tekintettel arra, hogy az utóbbi évtizedekben a sok lelkészváltás lélekben is megviselte a gyülekezetet. Az anyásodást követően a gyülekezet lelkiekben és anyagiakban erősödni látszik, noha csak 245 lelket számlál 95 családban

    Templom

    Mai templomunk  a negyedik temploma a gyülekezetnek, melyet 1842-ben kezdenek el építeni, de az anyagiak hiányossága miatt csak 1847-ben végződhetett be.          A padok és más asztalos munkák is ekkor készültek, de a torony az 1848-ban kitört szabadságharc miatt csak 1856-ban lett teljesen kész. Belsejét Vajda Gyuláné sz.Pánczél Johanna nyugalmazott tanítónő által készített festett kazetták díszítik. A használatban lévő orgonát 1912-ben készítteti az egyházközség „Országh Sándor és fia” céggel Budapesten-Rákospalotán.

    Harangok

    A kisebb harangt, melynek súlya 122.5 kg, 1906-ban öntette a gyülekezet Hőnig Frigyes aradi harangöntőnél, tiszta ércsúlya kg-onként került 3.40 koronába, a felszerelési díjat és a vasúti szállítás költségeit is beleértve. A következő felirat áll rajta: NAGYAJTAI / EV.REF.EGYHÁZKÖZSÉG / 1906, a másik oldalán: ÖNTÖTTE / HÖNIG FRIGYES / ARADON. Volt egy 50 kg súlyú kisebb harang is 1756-ból, mely az új harang vásárlásánál kilogrammonként 2 korona készpénzbe számíttatott be.

    A nagy harang  súlya 244 kg, melyen a következő felirat áll: NAGYAJTAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG, másik oldalán: KAUNTZ F. / SIBIU / NAGYSZEBEN / 1929.

    Ezt a harangot 1944-ben az akkori magyar katonai hatóságok elvitték. Hazakerül:1968-ban, hosszas fáradozások után.

    Klenódiumok

    Az egyházközség legrégebbi kelyhéről, csak  annyit lehet tudni, hogy aranyból készült és csak betegúrvacsora kiszolgáltatásánál használták, tekintettel arra, hogy időközben mást vásárolt az egyházközség, hogy kímélje az ősi kelyhet. Ez azonban Kovács János lelkipásztorsága idején, pontosabban 1944-ben, amikor a lelkész elmenekült az egyházközségből, a lelkészi lakás kifosztásakor eltűnt.                A jelenleg használatban meglévő tárgyak közül a legrégibb a Cserei Mihály által 1700-ban adományozott ón tányér, valamint egy boroskancsó, melyről nincs semmiféle adatunk.

    Az egyházközség nagy kelyhe, egy tányér és a keresztelő kancsó 1933-ból valók. Mindegyikükre felírva:”1933.XI.30.”  A kehely oldalán pedig a következő felirat áll: ”A jó lelkű adakozók adományából: Nagyajta 1933 XI / 30.” Ezt kizárólag csak a férfiak használhatják

    A kisebb kehely, melyet a nők használhatnak 1937-ből való, a következő felirattal:” NŐEGYLET EMLÉKE 1937”. Ugyancsak itt szeretném megemlíteni, hogy egyházközségünk tulajdonának mondhat egy igen becses, nagyformátumú, bőrkötéses, 1043 oldalas, Ó- és Újtestamentumot tartalmazó Szentírást. (Váradi Biblia).              A Biblia  – nem tudni hogyan -, de a falu kiváló személyiségének, Nagyajtai Cserei Mihály birtokába került, aki a Bibliát 1755.február 25-én „Isten dicsőségére…a Nagyajtai ecclésia hasznára offerálta”. ( Cserei sajátkezű bejegyzése. )

    Lelkészi és kántori lakás

    A mai Lelkészi és kántori lakás épült 1896-ban, majd 1911 és 1927-ben épültek a melléképületek. A lelkészi lakás korszerűsített, folyamatban van a Gyülekezeti Ház építése.

    A Nagyajtai Református Egyházközség lelkészei

    A nagyajtai lelkészek névsora, melyek közül az első tizenegynek neve és szolgálati ideje a legrégibb számadási, vagyoni és közigazgatási iratokból volt megállapítható.

    Ajtai Márton                              1691
    Türkösi István                            1701
    Borosnyai Boldizsár                  1726-1727
    Bogdán Péter                             1731
    Bibarczfalvi Gergely                  1734
    Tókos János                                1738-1740-1748
    Máthé Sámuel                           1749
    Borosnyai Boldizsár                  1771
    Köpeczi János                            1759
    Kőszegi János                            1763
    Ajtai András                               ?
    Ikafalvi Fetés István                  1770-1815
    Köpeczi Sebestyén András      1815-1816
    Péter József                               1816-1854
    Péter Lajos                                 1854-1874
    Sebestyén Károly                      1874-1889
    Kovács Albert                            1889-1892
    Brassay Károly                           1892-1897
    Czell Ignác                                  1897-1901
    Sándor András                          1901-1931
    Kolumbán Géza                        1931-1933
    Kovács János                             1934-1970 (Nagyobb Péter adminisztráns lelkész néhány hónapig beszolgál Kovács János elmenekülésének ideje alatt.)
    Tompa László                            1970
    Nagy György                             1970-1971
    Kovács Tibor                             1971-1973
    Bende Tamás                            1973-1975
    Kövecsi Imre                             1975-1979
    Bedő Dávid                               1979-1986
    Vántsa Dezső                           1986
    Székely Lajos                            1986-1988
    Nagy Károly                              1988-1990
    Szilágyi Albert                          1990-1993
    Berszán István                         1993-1995
    Balázsi Zoltán                          1995-1998
    Berszán István                         1998
    Nagy Károly Kázmér               1998-





    Az első tizenegy lelkész valamint a 16, 17, 18, 19, 23, 27, 29, 31, 33 illetve 35 szám alattiak, mint beszolgáló lelkészek, működtek a nagyajtai gyülekezetben.

    Az egykori felekezeti iskola rövid története

    Több mint valószínű, hogy az egyház keletkezése idejétől fogva volt iskola, melyben a tanítást a lelkésznek kellett végeznie, mert 1815-ig semmi adat nincs arra, hogy azelőtt tanító vagy - az akkori elnevezés szerint- oskolamester lett volna. Fetés István fent említett levelében[2] van először szó ilyenről, de, hogy azelőtt nem volt, bizonyítja a szóban levő levél, melyben az elhagyott lelkész nyugalomra való bocsáttatását így kéri: „sok ideig egyedül való szolgálat után.”

    Az egyházközség szegényes viszonyok között de hosszú időn át fenntartotta iskoláját, tanteremnek egy szűk és alkalmatlan helyiséget használva. A nagyon gyenge javadalom mellett legtöbbször csak gyenge felkészültségű tanítókat tarthatott, kik néha a legelemibb követelményeknek is alig felelhettek meg. Végül 1874-ben a község – a két felekezeti iskola összevonásával-

    községi iskolát állított fel és ekkor egyházunk felekezeti iskolája megszűnt, megszabadítva az egyházközséget egy elhordozhatatlan tehertől.

    Mesterek:

    1. Fábián István                                 1815-1819

    2. Lőrincz Gáspár                               1819-1825

    3. Székely Mózes                               1825-1837

    4. Bodosi Fábián Sámuel                     1837-1841

    5. Benedek János                               1841-1863

    6. Balázs Ferenc                                 1863-1868

    7. Boda Samu                                     1868-1870

    8. Pálfi Elek                                        1871-1874, a felekezeti iskola   megszűnéséig mint tanító és énekvezér, 1874-től 1906. december 25-én bekövetkezett haláláig pedig énekvezéri minőségben szolgált.

    Egyházközség vezetősége:

    Nagy Károly Kázmér-lelkipásztor

    Bihari József  számadó gondnok

    PRESBITEREK

    Gyenge Gyula – pénztárnok

    Baróthi Miklós

    Bartha Botond

    Benkő Dániel

    Csinta Ferenc

    Deák Gyula

    Fülöp Árpád

    Kisgyörgy Árpád

    10.  Nagy P. Ferenc

    11.  Szabó Vilmos

    12.  Szebeni Levente

    PÓTPRESBITEREK

    13.  Szabó Áronné

    14.  Simon Lajos

    15.  Ifj Dézsi János

    EGYHÁZFIAK

    16. Incze Vilmos id.

    17. Jakab Attila Csaba

    Énekvezér: Nagy Adél tiszteletes asszony-tanítónő

    Harangozó: Szőcs Jolán.

    Visszakapott területeink:

    Szántó – 5 Ha

    Erdő (közbirtokosság) – 7,22 Ha

    Erdő (magán) – 30 Ha

    [1] Sándor András feljegyzése 1907-ből  VI/67

    [2] Fetés István 1815. május 16-án kelt nyugalmazást kérő levele

Fotók